A tegnapi penetráns teljesítményem miatt ma 6-kor üvöltött az ébresztő. Szakadt az eső, de nem volt hideg. Jeee, végre! Nagyon régóta szeretnék esőben futni, amikor szakad, de nem kell szétfagyni. Olyan volt már, hogy elkapott egy kis zápor futás közben, de olyan még nem, hogy olyan esőben indulok…
Megint elvesztette magát a Strava. Soha nem tudja jókor elfingani magát, de ma tényleg a lehető legrosszabbkor tette. Kezdem unni az eddigi, jól bevált útvonalaimat és ma elszaladtam felfedezni a Gercsét, hátha jó lenne a félmaratoni útvonalamhoz. Ezért volt elég fontos, hogy lássam mennyi ez az új…
Visszanéztem a futásaimat, csak 14 km kellett ma ahhoz, hogy meglegyen a 60 km 1 hét alatt. Úgy megtáltosodtam ettől a felismeréstől, hogy tiszta erőből toltam le a mai 14 km-t fülig érő szájjal. Egy pillanatra sem volt bennem kétség, hogy nem tudom lefutni, sőt az előző szuper 16km-es futásomból…
Összement a hegy, minden olyan közel van rajta. Ez pont olyan, mint ahogy nyár végére összemegy a motorod. Azt hiszem itt az ideje új útvonalakat találni, csak kicsit beszari vagyok hozzá. Félek, hogy olyan hegyekre tévedek, amiken nagyon szopatós, meredek utak visznek és beledöglök mielőtt…