Lady Dinamó

Összement a hegy, minden olyan közel van rajta. Ez pont olyan, mint ahogy nyár végére összemegy a motorod. Azt hiszem itt az ideje új útvonalakat találni, csak kicsit beszari vagyok hozzá. Félek, hogy olyan hegyekre tévedek, amiken nagyon szopatós, meredek utak visznek és beledöglök mielőtt lefutnám. Mindezek ellenére viszont rohadtul vonz is és tök izgisnek találom, úgyhogy hamarosan nekivágok.

Tökéletes, borús, kicsit szeles futóidő volt ma. Kényelmesen összeszedtem magam, semmilyen elhatározásom nem volt, hogy mennyit fussak, az előző 17km után most megengedhettem magamnak azt is, hogy csak 10-12-t, de akkor sincs semmi, ha hosszúra sikerül.

Senki nem volt az erdőben, a parkolóban 5 autó állt az enyémmel együtt. Tökéletes! Elkezdtem futni és egyből éreztem, hogy ez most nagyon jól esik. Gondoltam, akkor kicsit bele is húzok, maximum ez a mai egy rövidebb, de gyorsabb kör lesz. Olyan könnyedén vettem az emelkedőket és olyan simán tudtam gyorsítani a durva emelkedők után is a laposabb szakaszokon, hogy a hegy túloldala felé vettem az irányt, ahonnan nincs választási lehetőség, ott eldőlt, hogy ez minimum 12-13 km lesz, annyi az a kör vissza az autóig. Igazából már semennyire nem ijeszt meg ez a hossz és éreztem, hogy simán bennem van ez ma, úgyhogy továbbra sem spóroltam az energiámmal, próbáltam olyan gyosan futni, hogy még jól essen, de azért bele kelljen kicsit adni. Nagyon élveztem, baromi jól esett. Nem tudom mennyit számít, hogy tegnap csak egy nagyon lightos fröccsöt ittunk meg a vacsihoz és egész nap csak heverésztem, de ez is biztos segített.

Egy kicsit megijedtem, amikor megint alámfordult a bokám, természetesen épp a lehető legmesszebb voltam a kocsitól. Reccsent is egy kicsit, de nem nyilalt bele, mint a múltkor, viszont olyan düh fogott el, hogy most csak azért se álltam meg, ez most igazán nem történhetett meg, hogy újra beszarik! Hamarosan el is múlt a kellemetlen érzés, be se dagadt, úgyhogy nagyon örülök, jó kis boka ez.

Felszaladtam az Árpád-kilátóhoz, sima ügy volt és annyi maradt még bennem, hogy visszaszaladtam a reptér fölé. Így lett a vége 16km. Ma éreztem először, hogy le tudnám futni a 21km-t, el is játszottam a gondolattal, de akkor mit csinálok azután?! Úgyhogy elhessegettem a gondolatot és megálltam. Mostanában valahogy nincs türelmem a nyújtáshoz egyből futás után, úgyhogy 10 percig még bohóckodtam mielőtt feladtam és meggyőztem magam, hogy otthon sokkal alaposabban le tudok nyújtani.

Végig kell viszont gondolnom, hogy mi lesz, ha beüt a meleg. A mai futásból következtetve lehet benne valami, hogy a vasárnapi 17 azért volt olyan pokoli, mert túl meleg a cucc, amiben futok. Majd meglátjuk, semmi kedvem elkezdeni futócuccokat vásárolni, az már azért tényéleg túlzás lenne és teljes identitás vesztést jelente.