Nagyon elfáradtam szombatra. Pénteken, a pihenőnapomon futottam a városi félmaratont, hogy meglegyen a heti 60km. Ráadásul reggel 6-kor felébredtem, egyáltalán nem aludtam ki magam. Erősen el kellett gondolkodnom, hogy van-e értelme kimennem futni, nem csinálok-e baromságot vele, de az új cipőt muszáj volt kipróbálnom és ha már tegnap toltam egy félmaratont, hogy meglegyen a 60, akkor csak végigküzdöm magam azon a nyomorult 12km-en.
Kitaláltam egy részben új útvonalat az elejére, a második felébe pedig a kedvenc szakaszaimat tettem be, úgyhogy kicsit meg is jött a kedvem. Gyönyörű volt az erdő, szállt a pára, minden nyirkos volt és olyan nehéz a levegő az ázott erdő szagától, hogy úgy éreztem jól lehetne vele lakni. Jó szemétre sikerült az elején az új rész, cserébe a madár se járt arra és nagyon-nagyon szép ösvényeken vitt, de rohadt meredek volt felfelé és még meredekebb lefelé (végül is most ez az új cél), de az új cipő úgy vette a köves, sáros, meredek lejtőket, mint az álom!
Fülig érő szájjal szaladtam benne olyan utakon is, amiken eddig irtó óvatosan totyorogtam lefelé. Pazar volt az érzés, hogy semmim nem fáj benne se az elején, se a végén, de a közepén se. Pont olyan volt, mint amikor a majdnem 40 éves Honda CX-ről, amin motorozni tanultam átültem 2 napra a még bejáratós BMW 1200 GS-re Marokkóban. Motor motor, de összehasonlíthatatlan, amikor vezeted őket. Vagy olyan, mint amikor egy Nivából átülsz egy fasza Land Cruiserbe.
Talán a cipőtől megtáltosodva a meredek lejtmeneten kicsit összerázódhatott a gyomrom, mert amikor végre síkra értem kis híján összehánytam magam, a hasam is megfájdult, úgyhogy gubbaszottam pár percig az út szélén és akkor nagyon vicces varázslatban volt részem. Azt láttam, hogy gomolyog a pára, de nem értettem honnan jön, mert csak nagyon közel, pár centire tőlem szálldogált, mire rájöttem, hogy belőlem. :D Az egész testem gőzölgött, irtó vicces volt! Mire ezen kicsodlálkoztam magam, jobban is lettem, úgyhogy befejeztem szépen a futkározást, nem mondom, hogy könnyen ment, de tudtam, hogy meg tudom csinálni, csak türelmesnek kell lennem és szépen eltelik. A kiskutyák viszont most nagyon jól érezték magukat, végig játszottak és szaladgáltak örömükben, jól elszórakoztattak.
A végére mintha teljesen elmúlt volna a boka bajom, fel is dobódtam, mint egy kis pöttyös labda és egy kicsit bele is tudtam húzni, de azért most rámfér egy jó nagy pihenés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.