Lady Dinamó

Annyira nem volt semmi izgalom ebben a városi félmaratonban, hogy kicsit tanácstalan vagyok, hogy mit is írjak.

Azért kerekedtem fel futni ma, a pihenőnapomon, mert szerettem volna, hogy meglegyen ezen a héten is a 60km-em és elég gyatrán álltam. Nem volt kedvem ma és holnap is 17km-t futni a hegyen, és kicsit túlzásnak is éreztem, ezért toltam inkább ma egy félmaratont síkon. Így holnap már csak egy gyors 13km-es kört kell szaladnom.

Gondotlam, hogy gyorsabb leszek a szigeten és a városban, mint a hegyen voltam, de őszintén szólva azért jobb eredményre számítottam. 6:06-os km-ekkel, 2:09:51 alatt futottam le. Mondjuk egy pillanatig sem akartam beleszakadni, csak szépen, kellemesen végigszaladni. Ez is történt, jól esett. Végül is ezzel a hozzáállással nem annyira szar eredmény. Nem vittem magammal a kutyákat, ez már kicsit hosszú és unalmas lenne nekik, úgyhogy sikerült olyan mélyre merültem a gondolataimban, hogy fotózni is elfelejtettem.

Itt az ideje belátni, hogy egyre többet költök a futásra. Először csak az övtáska és kulacs, aztán a vitamin bogyók, majd a henger és a rövidgatya (bár ez még egyszer se volt rajtam) és ma volt a legdurvább. Az volt a mondás, hogy ha lefutom a félmaratont, akkor veszek egy új cipőt, kiérdemlem. Ma már másodszor futottam le, és ma is kiment a bokám, úgyhogy nem húztam tovább, összeszorított fogakkal nekiveselkedtem. Lehet, hogy faszság, de valamiért azt gondolom, hogy összefüggésben van a cipő a bokakimenéssel. Az ellenérv az új cipő vásárlással szemben az volt, hogy külsérelmi nyoma nincs, nem lyukas, szeretem, bevállt. Mellette pedig az szólt, hogy kurva geci meleg kezdett lenni a gore-texes cipőm és az utóbbi két futás után észrevettem, hogy kicsit fájdogál a talpam. Se a Spuriban, se a Nyúlcipőben nem tudtak annál hasznosabb tanácsot mondani, mikor felpróbáltam egy rakat cipőt, hogy legyen kényelmes, úgyhogy nagyon-nagyon hosszas próbálgatás után kiválasztottam az egyik jó randa darabot. Ez érzésre olyan, mint az előző, amit nagyon szerettem, bár nem futócipő volt, de most se győztek meg, hogy sokkal többet tud egy dedikáltan futásra való cipő, mint a gyerektúracipőm, amit 4 évig nyúztam. Azzal győzött meg a srác a boltban, hogy ezt válasszam, hogy a Salomonok sokat bírnak, úgyhogy remélem kibír annyit, mint az előző! Elsőre egy Hoka-ba szerettem bele, de annyival lépte túl a lélektani határt az ára, hogy lemondtam róla. Szóval kíváncsian várom a holnapi első futásunkat ezzel a kis rusnyasággal.