Furcsa dolgok kezdtek el történni a lábammal. A vasárnapi Margit sziget körberohanás után megfájdult a bal térdhajlatom és egész nap úgy mozogtam, mint egy reumás robot. Bekentem, reggelre sokkal jobb lett, de azért eléggé éreztem és látszott is, mert a pasim azt hajtogatta már második napja, hogy nem vagyok normális, ha ma is kimegyek futni, mikor mozogni alig bírok. Kimentem, ez volt a 3.nap, mert a pihenőnapomon futottam a büntető köreimet, úgyhogy ma is menni kellett, különben nem lenne meg ezen a héten a 4 futás.
Tiszta hülye, aki nem normális! Ezt a mondatot hajtogattam a fejemben 12 km-en át futás közben. Az elején tényleg azt gondoltam, hogy totál elment az eszem és nagyon nem kellene ezzel a lábbal futkározni, de tűréshatár alatt maradt a fájdalom és nagyon-nagyon jól esett, szuper illatok tódultak az erdőből az orromon át egészen az agyamig, úgyhogy folytattam. Szerettem volna 12 km-t futni, most teljesen mindegy volt a tempó, örültem, hogy bármennyire is megy. Ha erősödött volna a fájdalom, akkor hamarabb abbahagytam volna, nem foglalkoztam volna vele, hogy nincs meg a 12, de idővel kicsit jobb lett. Miután megálltam megitatni a kutyám és újra elindultam úgy fájt, majd be szartam. Olyan érzés volt, mintha nagyon erősen szorítaná egy kötél a vádlim felső részét. Pár lépés után aztán belejött újra a lábam és simán tudtam folytatni. A szorító érzés miatt nem vettem fel a térdszorítót, nem bírtam elvisleni. Nem is hiányzott, azt hiszem kipróbálom most párszor, hogy nem veszem fel, lehet már nem is kell.
Tök lazán szaladgáltam, próbáltam egyáltalán nem erőltetni a lábam, egyszer se éreztem, hogy mindjárt beledöglök, pedig rohadt meleg is volt, mégis rohadt jól esett. Azt hittem nagyon-nagyon lassú vagyok, de a végén kiderült, hogy tök oké időt futottam a körülményekhez képest.
Még egy furcsaság történt a lábammal. Reggelre olyan vastagok lettek a combjaim, hogy teljesen összeértek, alig volt köztük rés, pedig előző nap még biztos, hogy nem értek össze. Mostanában van kicsi izomlázam is, pedig az se volt eddig. Mára szinte teljesen rendbejött a lábam, már alig fáj a térdhajlatom, igazság szerint nem erre számítottam, annyira fájt futás után tegnap egész nap, hogy azt hittem ma ki sem tudok majd kelni az ágyból. A holnapi futás közben majd kiderül, hogy valójában hogy működik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.