Lady Dinamó

Lehet, hogy mindig meg kellene innom 2-3 sört futás előtti nap?

Másodszor indultam kicsit másnaposan futni szombat reggel a szokásos péntek esti zoom party után. Ahhoz képest, hogy már több hete futok, és ez már a sokadik zoom bulim volt, rendkívüli teljesítmény, hogy még csak másodszor voltam másnapos és csak egy kicsit. (A karantén óta azért voltam még egyszer-kétszer, csak azokat nem futónapokra időzítettem.) Meglehetősen kevesebbet iszok, ez a futás miatt is van, de azért minden nap lecsúszik 1-2 sörike vagy borocska. Eddig máshogy láttam összefüggést a futás és az ivási szokásaim között, de ma másodszor fordult elő, hogy olyan meglepően jót futottam kicsit másnaposan, hogy szöget ütött a fejemben, hogy lehet, hogy jót tesz, ha előző este nem egy, hanem 2, vagy ne adj Isten 3 sört iszok? Sajnos az internet nem adott erre pozitív megerősítést, úgyhogy elvetettem ezt a gondolatot. Abban maradtam, hogy valószínűleg valami sokkal tudományosabb magyarázata van, valami olyasmi, hogy az előző napokon mennyit futottam, mennyit pihentem és biztos vagyok benne, hogy azzal is, hogy úgy indultam ma neki, hogy nem érdekel milyen lesz, futok amennyit futok, olyan tempóban, ahogy sikerül. Egy a lényeg, essen jól, hiszen az is teljesítmény, hogy ilyen állapotban rávettem magam, hogy kijöjjek és nem otthon fetrengek.

Tökéletes volt az idő, kicsit borús, már elállt az eső, de minden nedves, friss, nagyon párás és olyan illatott árasztott az erdő, amitől azonnal olyan egészségesnek éreztem magam, mint a dzsungel gyermeke. Az egészet az koronázta meg, hogy tök jó időt és szuper távot teljesítettem egy baromi jó útvonalon.

Az előző 2 futásom annyira szerul esett, hogy már majdnem elment a kedvem az egésztől, úgyhogy ma megvilágosodtam, kipróbálok egy új útvonalat, az mindig izgalommal és motivációval tölt el. Nincs összehasonlítási alap, nem kell teljesíteni, csak felderítek. Dani, a kutyám haverjának gazdája javasolta és ezzel egyett elég hosszúnak tűnt a szokásos útvonalam, hogy erre fussam majd a május végi félmaratont. Régen jártam erre kutyát sétáltatni, de nem emlékeztem rá, hogy ennyire szép.

Már az első km-nél azt érzetem, hogy hú, ez most elég jó, aztán a következőnél, hogy hú, ez nagyon jó, utána pedig jött a színtiszta eufória. Az agyam kikapcsolt, a légzésem tökéletes és suhanok. Alig emlékszem pár szakaszra, csak annyi maradt meg, hogy iszonyú jó! Imádok betépni a futástól. Mondjuk betépni csak a futástól tudok, mert a fűtől vagy hányok, vagy elalszom, úgyhogy fel is adtam a próbálkozást, de ha az is ilyen annak, akinek bejön, az tényleg kurva jó lehet!

Titkon reménykedtem benne, hogy lefutom ma a 14-et, mert ennyi kellett ahhoz, hogy meglegyen a heti 42km, amennyit szerettem volna a héten futni, de nem akartam túltolni. Amikor a 7. km-nél ránéztem, hogy mennyinél járok, akkor rájöttem, hogy menni fog.

Azt hiszem kicsit belelovalltam magam a teljesítmény hajszolásba és elfelejtettem, hogy azért élveztem eddig a futást, mert nem voltak nagyon komoly hosszútávú terveim és elvárásaim vele, egyszerűen csak élvezni akartam lassú, minimális feljődéssel. Jövő héten meg is próbálok visszaállni arra, hogy annyit futok amennyi még jólesik és olyan tempóban, ahogy jólesik. Nekem ez a tökéletes edzésterv, hiszen akkor sincs semmi, ha nem májusban lesz meg a félmaraton, hanem kicsit később. Nem akarom tönkrebaszni a testem és megutálni a futást, és ehhez most muszáj változtatni kicsit a hozzáállásomon.

Ma össze se estem futás után, mint szoktam. Nagyon hatékony és pörgős napot toltam le egy pokoli bevásárlással és családi kertben ücsörgéssel. Ezt is nagy fejlősésnek könyvelem el.