Lady Dinamó

RUHA és CIPŐ

Soha nem vettem magam annyira komolyan, hogy fullos futószerkókat kezdjek el vásárolni magamnak. Utálok is vásárolni, és túl drágának és értelmetlennek találtam, hogy komplett futófelszerelésben fussam körbe a szigetet. Kb. 8 éve megkaptam az expasimtól az ő egyik Nike futónadrágját, azóta is ezt használom télen-nyáron. Télen aláhúzok egy leggingst és kész. Előtte egyszerű szabadidőnacikban nyomtam igényesen. 

Három cipőre emlékszem egész életemből, amiben futkároztam, ha nem számolom a klasszik kínai tornacipőt, amit gyerekkoromban hordtam. Először egy zöld színű, (nem emlékszem a márkájára és típusára) talán Adidasom volt gimiben, ezt használtam 25-26 éves koromig, amikor szintén az expasimtól kaptam egy Nike maratonista cipőt, ezért nem voltam annyira oda. Nem tudom, hogy a cipő miatt-e, vagy azért, mert eszetlenül futottam, de nagyon fájt a térdem abban az időszakban. Sokszor fel is kellett adnom 4-5 km után és aztán napokig alig bírtam járni. De azért ezt használtam 30 éves koromig, mert olyan gyakran nem futottam, hogy csomó pénzért vegyek egy másikat.

Aztán 4 éve nyáron jött egy nagyjátékfilm forgatás, több, mint 1 hónapot forgattunk az erdőben, ekkor vettem meg a mostani, gyerek túracipőmet, egy Adidast. Imádom! Nem tudom mit kellene tudnia egy futócipőnek, de én ebben a világot is körbe tudnám futni és végre nem fáj benne a térdem. Nyilván sokszor elhatároztam, hogy megnézetem a térdem, de annyira félek attól, hogy azt fogják mondani, hogy nem ajánlják, hogy fussak, hogy még egy kicsit halogatom. Igen, buta döntés, de soha nem járok semmilye orvoshoz, miért épp a térdemmel kezdeném? Amióta rendesen nyújtok, azóta amúgy is sokkal jobb és futás közben soha nem fáj.

Felülre ujjatlan trikót húzok, amúgyis mindig az van rajtam. Szerintem én már fekete ujjatlan trikóban vagy fekete garbóban fogok megdögleni. Sajnos sportmelltartóra nincs szükségem, ezért nyáron egy bikinifelsőt szoktam a trikóm alá venni az illendőség kedvéért. Télen nem szórakozok a bikinifelsővel, akkor úgyse látszik semmi. Egyszer találtam a lakásomban egy szürke pizsamafelsőt, egy airbnb-s hagyhatta ott, ez lett a tökéletes aláöltözőm, és erre veszek rá időjárástól függően vagy egy vékony, kapucnis pamut pulcsit, amit a pasimtól nyúltam le, mert kifigyeltem, hogy sose használja, vagy a téli futópulcsimat, és mostanában a szintén a pasimtól kölcsönvett széldzsekit. Télen sapka, kesztyű, Vlátás! A téli futópulcsim volt az első olyan futócucc, amire elkezdtem nagyon vágyni 2-3 éve télen, meg is kaptam karácsonyra, amúgy talán örökké spúr lettem volna, hogy megvegyem magamnak.

A második dolog, amire elkezdtem vágyni, pontosabban úgy érezni, hogy nélkülözhetetlen, amikor kezdtem növelni a távokat a hegyen és ezzel együtt az idő is egyre melegebb lett, az a kulacstartó övtáska. Eddig a Margitszigeten bármennyit is futottam, fel sem merült, hogy kellene egy ilyen, hiszen 2 kút is van útközben és bolt is elérhető közelségben volt. Kb. 1 hete érkezett meg a táska és így jöttem rá, hogy simán lehet futni bármennyit menő futószerkók nélkül, de sokkal kényelmesebb jó szerkókban. Isteni érzés, hogy életemben először nem úgy futok, hogy a markomban lóbálom a telefonom. Arról nem is beszélve, hogy két hű futótársamnak, a kiskutyámnak és az ő legjobb kutyabarátjának is elég jól esik az a pár korty víz útközben, amit a kulacsomból kapnak.

Pár hete elkezdtem hordani egy térdszorítót, az Anyósom adta, hogy próbáljam ki, mikor panaszkodtam, hogy annyira fáj a térdem, hogy éjszaka felébredek rá. Kipróbáltam, mindig felhúzom futáshoz,  és nem tudom, hogy attól-e, de fergeteges a javulás.

Szóval most, 34 éves koromra kezd látszani rajtam, mikor elindulok, hogy futni megyek, bár nem mintha ez különösebben érdekelne.